Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz, Mondd gondolsz-e rám? Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza, Mondd gondolsz-e rám? megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád, Mondd gondolsz-e rám? Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod földre száll, Mondd, gondolsz-e rám? S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben oly öregnek látod, Mondd, gondolsz-e rám? Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak, Mondd gondolsz-e rám? Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gömbölyödsz fészkedben, Mondd, gondolsz-e rám? Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod, Mondd gondolsz-e rám? Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben, igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek. S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el... Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés új reményt üzen, éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...
