Piros rózsák fehér rózsák Súgjátok meg nékem Szeret e még az a legény Vagy csak játszik vélem
Súgjátok meg, hogy a szivem Titkon érte vérzik Hogy a csöndes éjszakákat Mért nem alszom végig
Nem vágyom a csókod után Adhatod már másnak Nem is hiszek soha többé Hazug mosolygásnak
Bár eddig sem hittem volna Nem fájna most semmi Nem nevetne nem mutatna újjal én rám senki
Kinevet az egész világ újjal mutat én rám Mert akit én úgy szerettem
Az hagyott el árván A nótát is a rózsát is Mindent elraboltak Azt hallottam most vasárnap, lesz az esküvője
Elmegyek a temetőbe Tiszte feketében Megállok én a templomnak Egyik szögletében
Térden állva leborulva Imádkozom érte Hogy ott legyen esküvődön Szivem temetése
Legutolsó kivánságom ne tagadd meg tőlem Még a nap is vissza tekint Most van lemenőben Nem voltam én utca rongya csak egy bűnöm nékem Szerettem egy barna legényt, de már megcsalt régen
